Nyílt napok:

2017. november 14. (kedd) 15:00 óra

2017. november 16. (csütörtök) 15:00 óra

Gazdag programmal, az iskola bemutatásával várunk minden érdeklődőt!

A+ A A-

Írók költők az iskoláról és a városról

jedlik_vers_


 

Tedeum
/Jedlik Ányos emlékére/

 

Vannak mérföldkövek az életben
miket a sors margójára jegyez,-
vannak pillanatok mik maradnak;
mikhez a történelem kegyes.
A fényt azt mindig glóriák adják,
hogy betöltsék az adott szerepet-
a "felsőbbség" az Istenadta lény
mi égővé teszi a szellemet
és lángolni tud akaratlanul
beragyogva a múltat és jelent,
mi felrázza a kishitűeket
s maga fölé szivárványt teremt!
Ez az intézet Neved viseli
bátran tükrözve meglátásaid,
akárhol élünk is e világon
érezzük súlyod és áldásaid!
Nem vagyunk alábbvalók senkinél,
kimagaslunk más nemzetek fölött
ránktestálva hazaszereteted;
szolgálva hazánkat mindenelőtt!
Mindnyájan meghajlunk Előtted
nekünk áldozva egy évszázadot,
örökségünknél mi lehet szentebb
mint a gyökér, ami hazát adott!

Vannak pólusok mik vonzzák egymást;
napok, éjek, korszakok, századok-
Vannak emberek, kik másért élnek
azok igazak, hallhatatlanok!-
Mily szerencsés az, ki nevében él,
ki szárnya alatt a jövőt ássa
Megvalósítva nagy magyar álmát,
benne célja tükörképét látva!
Jedlik Ányos, te voltál önképünk,
kinek nevét őrzik e kőfalak-
kik igyekszünk utad egyként járni,
minél nem lehet szentebb feladat!

Egy óriásra tekintünk ma fel
a tudomány rejtett tégelyéből,
mihez Te adtál inspirációt,
sugallatot és hitet az Égből!
Jússunként álljuk kijelölt posztunk,
folytatva munkád jövőbe nézve,
magasan hordva honunk zászlaját,
a technika és fajtánk nevében!
Legyen ez az ünnep szentelt nekünk,
maradjon hited lelkünkbe vésve,-
Jedlik Ányos, köszönjük Nevedet;
iskolánk, hazánk dicsőségére!

Jegyzet:

Kovácsy József még a Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai jogelődjében, a Fa- és Fémipari Szakiskolában végzett. A II. világháború után az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.

Ezt a költeményt az iskola alapításának 100. évfordulójára, és Jedlik Ányos születésének bicentenáriumára írta.

 


 

Amikor a kenyérkereső szerkesztőségi munkám közti néhány rövid szabadnap engedi, odaülök a szövegszerkesztő elé vagy a kedvenc díványomra (nem kell túlozni, egy van!), s- beleképzelve magam abba, hogy író vagyok - folytatom az elkezdett regényt, avagy más, kikívánkozó gondolatokat vetek papírra, miként most is, hogy közeleg az a határidő, amit a gépiparis jubileumi évkönyv szerkesztői szabtak - gondolom - minden felkértnek.

Valamit erről a beleképzeltségről (vigyázat: nem beképzeltség, éppenhogy nem az!)… Valószínűleg ez a beleképzeltség mozgatott egész életemben: megírni magamat, s azokat, akik körülöttem feltűntek. Először - gyerekként - tulajdonképpen (akkor még nem ismert kifejezéssel) a becsvágy motoszkálhatott bennem: az írás által olyan embernek lenni, akire figyelnek, akit elismernek. Szóval, az a nyamvadt kis dicsőség hiányzott a cingár fiúcskának, aki nagy szerencsével születésekor átvészelte a Győrt ért jókora világháborús bombázásokat, a pályaudvar, a Vagongyár letarolását.

Csak azóta meghalt régi gépiparis tanárok tudhatták (ők is csak a végzésem előtt nem sokkal, amikor bejelentettem: bölcsészkarra mennék), hogy kamasz koromban dehogy is a gépiparba készültem én. Gimnáziumba, mert - Babits, Tóth Árpád példája lebegett előttem. Szülői kívánság volt a műszaki pálya, meg nem valósult apai vágyak rámvetülése, meg a mérnökké lett bátyám példájának követtetése.

Makacs fiú lévén, csak kényszerűségből s időlegesen mentem bele az apai választásba. Így, aki azt reméli, hogy a gépiparis évekről mint idilli időszakról tudok beszélni, azt eleve ki kell ábrándítanom: Jól tanultam, mert nem akartam szüleimnek külön bosszúságot, ha már feszültségnek ott volt nekik az én makacs és különös vágyakozásom a filozopteri lét iránt. Szóval "kakukkfióka" voltam én a gépipariban (1958-1962 között, hogy a tényeknek is adjunk helyet), aki ült az első emeleti osztályteremben, a Szent István (akkor Tanácsköztársaság útra) merőleges kis utca fölött, szemben az általános iskola épülete, az ablak mellett egy díszfasor lombja tavasszal már ott hajbókolt, s a nyílván pattanásos arcú kamasz kinézett a tetők fölötti kék égre, s elképzelte, mi lesz vele tíz év (messzi időnek tűnt) múlva, húsz év múlva (akkor szinte beláthatatlan távlat), versei már meg-megjelentek a lapokon, helikoni meg más irodalmi pályázatokon hozott "dicsőséget" magának (talán az iskolának is).

Érdekes módon, arra a tetők feletti kékségbe tévedt el Kovács tanár úr tekintete is (magyart tanított, s a világháborúban megjárta a Don-kanyart), míg a felelő kint állt a katedra mellett (ma is ki kell menniük a felelőknek?), Kovács tanár úr szemüvege különös lézerfényben csillogott (egy szót sem hallottunk még lézerről), aztán hangtalan percek után visszafordult, észrevette a felelőt, aki egy szót sem szólt még, s azt mondta: "Jól van barátocskám, négyes!" Sokszor belegondoltam, vajon nem a Don-kanyarban jártak-e akkor is a gondolatai, mert aki azt átvészelte, annak nyílván az egy élete száz életet érhet. Szóval, ott, az utca magasában előre lehetett nyilallni az időben, elégtelent érezve, hogy itt senki sem sejti: az itt révedező, az I. B-től a IV. B-ig termete okán "Kismarafkó" a saját jövőjében lubickol, míg a többiek belefúlnak az anyagszerkezettanba, a futtatási színek rejtelmeibe, meg Ozora tanár úr gőzmozdonyaiba, amelyeket igaz, akkoriban vontak ki a forgalomból, de nekünk azért a kettősműködésű elv nyomatéki görbéit (lehet, hogy nem így hívták a szörnyeket?) "vágnunk kellett". Szóval, lehetne veretes szavakat mondani arról, mi mindenre tanított meg a gépipari (joggal!) később nevessé lett szakembereket - engem a szabadságra. Hogy az, amiről merünk álmodozni, becserkészhető, mint űrszondával a kozmosz, netán az univerzum különös fénytelepei. Csak legyen elég képzelőerő egy iskolai pad televésett asztallapjától elrugaszkodni, majd a fák lombjának biztatásától kísérve lendületet venni, leírni néhány kört és aztán irány a ….

 


 

ablakod alatt
ácsorgó dal vagyok
Magyarország

kék hegedűjén
törékeny
tavaszi égben

kalász hegedűjén
pengő
tücskös levegőben

orsók hegedűjén
könnyű
fonál-fényben

  füst hegedűjén
pisló
pályaudvari csöndben

ablakom alatt
ácsorgó dal vagy
Magyarország
 
     

 


 

Ha tudnék méltón szólni hozzád, ha beszélnék rólad,
bizonyára mint kedves nőről, s nyilván örömöktől gaz-
dag elfogultsággal, dicsérve barokk utcácskáid vonzó
mértanát, mert ismertem minden követ, kaput, s a ha-
talmas szárnyakon a szájukban nehéz karikát tartó oroszlánokat,
pedig szednem kellett a lábam gyakran,
hogy az iskolából el ne késsek, máskor a szomszéd
fiukkal versenyeztünk eszeveszetten, rossz bicikli
abroncsot hajtva, szünidőben aztán mehettem a piacra
anyával, ráadásul sikerült gyorsan elérnem, hogy az
aranyhajós házat mindig útba ejtsük, Jutkához is ar-
rafelé igyekeztem egykor lázasan, elhagyott kesztyűk
évszakában vagy boldog tavaszon, magasztalnám a villany-
fényes nyári esték izgalmát, ladikokat táncoltató
kacér vizeid, a kifogyhatatlan titku partmenti erdő-
ket, csókos sikátoraid, a szerelmesekkel cinkos, ál-
moktól szédelgő parkjaid, ódon tereid tündérderűjét
a dalolgató szökőkutakkal és méltósággal zengő ha-
rangjaid, amint feleselnek az alkonyatban, mikor te-
leszívhattam magam a kis műhelyek és trafikok szagá-
val, valami javítani valót kellett vinnem vagy ciga-
rettáért szaladtam apának, s rendszerint kerültem
inkább, csak a röphídról bámulhassam a mozdonyokat
s a kövér vasutas nénit, aki a váltókat állította
szorgalmasan, s képtelenül nagy mellei voltak, el is
felejtettem a nálam lévő papírrepülőket szétdobálni,
ilyesmiket mesélnék, s nem tudnék kifogyni a szóból

 

 


 

Egy jókedvű átutazó fogalmazhatta,
Vagy egy szorongó kamasz a környékről,
Éjszakákon át fontolgatva tervét,
Fehér krétát, s bátorságot gyűjtve;
Néhány napra bizony összekuszálta
Az iskolák, irodák, gyárak rendjét,
Míg a lányok pontosan ki tudták számítani,
Hány perccel korábban kell felkelniük,
Hogy megtehessék óriási kerülőjüket;
Mert lakjanak bárhol a városban,
A röphíd felé veszik útjukat, ott
Nyüzsögnek reggel, délben, este,
Hogy mohón, vagy simogatva minden betőt,
Újra olvashassák a vaslemezre írt
Üzenetet: "lányok, imádlak benneteket";
A múzeum fotósa, hosszú bajúsza mellett
Lógó masináival, hiába vonul ki újfent,
Felvételt - a város történetének legszebb
Feliratáról - még éjszaka sem készíthet,
Hisz nem csupán a lányok zarándokolnak
Arra, mosolygós asszonyok, nénikék is:
Szelíd büszkeséggel részüket akarják;
Változást már az eső sem okozhat,
Bár általa halványodnak, tűnnek el a betűk,
De utóbb bizonytalan választ sem adva
A miértre, marad az útvonal, a hídon mennek
Majd naponta a lányunokák, dédunokák.

 

 

 

Hírek, információk

GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIAI TECHNIKUS

2017.05.24

Tisztelt Jelentkező!

Bővebben...

Érettségi utáni képzések (nappali tagoza…

2017.02.23

A Győri Műszaki SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma...

Bővebben...

 

moodle
Jedlik Oktatási Portál

Következő események

A 2017-ban beiskolázásra kerülő tanulók
2021-BEN ÉRETTSÉGIZNEK,
2022-BAN SZAKMAI VÉGZETTSÉGET SZEREZNEK

Szükségük lesz-e reál- és humán műveltségre?
Szükségük lesz-e biztonságos továbbtanulási lehetőségre?
Szükségük lesz-e idegen nyelven beszélni?
Szükségük lesz-e használható szakmai ismeretre?
Kell-e majd szakmájukban korszerű eszközöket használni?

Ha a válaszuk IGEN -->
2017. november 25. Szombat
Katalin, Katinka, Katrin
A Nap kel 07:10-kor,
nyugszik 16:05-kor.
Holnap
Virág
napja lesz.

A 2017/2018-OS TANÉVBEN
A GYŐRI MŰSZAKI SZAKKÉPZÉSI CENTRUM
INTÉZMÉNYEIBEN
INDÍTANI KÍVÁNT
INGYENES 
FELNŐTTOKTATÁSI
SZAKKÉPZÉSEK

Letöltés (.xlxs) -->

 

Kis- és középvállalkozások ügyvezetője I. és II.
képzésre a 2017/2018. tanévben

Bővebben-->

Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája

Letöltés (.pdf) -->

 

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.