A+ A A-

Írók költők az iskoláról és a városról

 

Amikor a kenyérkereső szerkesztőségi munkám közti néhány rövid szabadnap engedi, odaülök a szövegszerkesztő elé vagy a kedvenc díványomra (nem kell túlozni, egy van!), s- beleképzelve magam abba, hogy író vagyok - folytatom az elkezdett regényt, avagy más, kikívánkozó gondolatokat vetek papírra, miként most is, hogy közeleg az a határidő, amit a gépiparis jubileumi évkönyv szerkesztői szabtak - gondolom - minden felkértnek.

Valamit erről a beleképzeltségről (vigyázat: nem beképzeltség, éppenhogy nem az!)… Valószínűleg ez a beleképzeltség mozgatott egész életemben: megírni magamat, s azokat, akik körülöttem feltűntek. Először - gyerekként - tulajdonképpen (akkor még nem ismert kifejezéssel) a becsvágy motoszkálhatott bennem: az írás által olyan embernek lenni, akire figyelnek, akit elismernek. Szóval, az a nyamvadt kis dicsőség hiányzott a cingár fiúcskának, aki nagy szerencsével születésekor átvészelte a Győrt ért jókora világháborús bombázásokat, a pályaudvar, a Vagongyár letarolását.

Csak azóta meghalt régi gépiparis tanárok tudhatták (ők is csak a végzésem előtt nem sokkal, amikor bejelentettem: bölcsészkarra mennék), hogy kamasz koromban dehogy is a gépiparba készültem én. Gimnáziumba, mert - Babits, Tóth Árpád példája lebegett előttem. Szülői kívánság volt a műszaki pálya, meg nem valósult apai vágyak rámvetülése, meg a mérnökké lett bátyám példájának követtetése.

Makacs fiú lévén, csak kényszerűségből s időlegesen mentem bele az apai választásba. Így, aki azt reméli, hogy a gépiparis évekről mint idilli időszakról tudok beszélni, azt eleve ki kell ábrándítanom: Jól tanultam, mert nem akartam szüleimnek külön bosszúságot, ha már feszültségnek ott volt nekik az én makacs és különös vágyakozásom a filozopteri lét iránt. Szóval "kakukkfióka" voltam én a gépipariban (1958-1962 között, hogy a tényeknek is adjunk helyet), aki ült az első emeleti osztályteremben, a Szent István (akkor Tanácsköztársaság útra) merőleges kis utca fölött, szemben az általános iskola épülete, az ablak mellett egy díszfasor lombja tavasszal már ott hajbókolt, s a nyílván pattanásos arcú kamasz kinézett a tetők fölötti kék égre, s elképzelte, mi lesz vele tíz év (messzi időnek tűnt) múlva, húsz év múlva (akkor szinte beláthatatlan távlat), versei már meg-megjelentek a lapokon, helikoni meg más irodalmi pályázatokon hozott "dicsőséget" magának (talán az iskolának is).

Érdekes módon, arra a tetők feletti kékségbe tévedt el Kovács tanár úr tekintete is (magyart tanított, s a világháborúban megjárta a Don-kanyart), míg a felelő kint állt a katedra mellett (ma is ki kell menniük a felelőknek?), Kovács tanár úr szemüvege különös lézerfényben csillogott (egy szót sem hallottunk még lézerről), aztán hangtalan percek után visszafordult, észrevette a felelőt, aki egy szót sem szólt még, s azt mondta: "Jól van barátocskám, négyes!" Sokszor belegondoltam, vajon nem a Don-kanyarban jártak-e akkor is a gondolatai, mert aki azt átvészelte, annak nyílván az egy élete száz életet érhet. Szóval, ott, az utca magasában előre lehetett nyilallni az időben, elégtelent érezve, hogy itt senki sem sejti: az itt révedező, az I. B-től a IV. B-ig termete okán "Kismarafkó" a saját jövőjében lubickol, míg a többiek belefúlnak az anyagszerkezettanba, a futtatási színek rejtelmeibe, meg Ozora tanár úr gőzmozdonyaiba, amelyeket igaz, akkoriban vontak ki a forgalomból, de nekünk azért a kettősműködésű elv nyomatéki görbéit (lehet, hogy nem így hívták a szörnyeket?) "vágnunk kellett". Szóval, lehetne veretes szavakat mondani arról, mi mindenre tanított meg a gépipari (joggal!) később nevessé lett szakembereket - engem a szabadságra. Hogy az, amiről merünk álmodozni, becserkészhető, mint űrszondával a kozmosz, netán az univerzum különös fénytelepei. Csak legyen elég képzelőerő egy iskolai pad televésett asztallapjától elrugaszkodni, majd a fák lombjának biztatásától kísérve lendületet venni, leírni néhány kört és aztán irány a ….

 

Generátor alapítvány Jedlik 1%

Generátor Alapítvány 

Adószám: 18535143-1-08

Köszönjük támogatását!

 

Hírek, információk

Érettségi utáni képzések (nappali tagozat)

A Győri Műszaki SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája és Kollégiuma felvételt hirdet nappali tagozatos érettségi utáni képzéseire.

Informatikai, vagy gépészet ágazati érettségivel rendelkezők számára meghirdetett szakokon olyan személy vehet részt, akinek az életkora 2018. december 31-ig nem több mint 21 év és még nem rendelkezik államilag finanszírozott OKJ szakmai végzettséggel.

A két éves szakképzésben olyan személy vehet részt, akinek életkora 2018. december 31-ig nem több mint 25 év és még nem rendelkezik államilag finanszírozott OKJ szakmai végzettséggel.

Tovább -->

 

Felnőttoktatás a Jedlikben!

2018 szeptemberi indulás. Ingyenes (államilag támogatott) szakképzés – esti tagozat a következő feltételekkel lehet részt venni...

Tovább -->

 

moodle
Jedlik Oktatási Portál

Következő események

A 2018-ban beiskolázásra kerülő tanulók
2022-BEN ÉRETTSÉGIZNEK,
2023-BAN SZAKMAI VÉGZETTSÉGET SZEREZNEK

Szükségük lesz-e reál- és humán műveltségre?
Szükségük lesz-e biztonságos továbbtanulási lehetőségre?
Szükségük lesz-e idegen nyelven beszélni?
Szükségük lesz-e használható szakmai ismeretre?
Kell-e majd szakmájukban korszerű eszközöket használni?

Ha a válaszuk IGEN -->
2018. július 22. Vasárnap
Magdolna, Magda
A Nap kel 05:13-kor,
nyugszik 20:40-kor.
Holnap
Lenke, Borisz
napja lesz.

A 2017/2018-OS TANÉVBEN
A GYŐRI MŰSZAKI SZAKKÉPZÉSI CENTRUM
INTÉZMÉNYEIBEN
INDÍTANI KÍVÁNT
INGYENES 
FELNŐTTOKTATÁSI
SZAKKÉPZÉSEK

Letöltés (.xlxs) -->

 

Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája

Letöltés (.pdf) -->

 

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.