Nyílt napok:

2017. november 14. (kedd) 15:00 óra

2017. november 16. (csütörtök) 15:00 óra

Gazdag programmal, az iskola bemutatásával várunk minden érdeklődőt!

A+ A A-

Diákélet - felnőttsorsok

diakelet_

 


 

A győri Fa- és Fémipari Szakközépiskola 1901. október 28-án kezdte meg működését és 25 évvel később, egy 38 férőhelyes internátussal bővítették.

Az internátust olyan tanulók részére hozták létre, akik messze vidékről valók. Kollégiumunk története itt indult, bár hivatalosan csak 1970-ben avatták kollégiummá. Adatunk van arra, hogy az 1928/29-es tanévben 34 tanulót helyeztek el.

Az internátusi ellátás magába foglalta a lakást, a fűtést, a világítást, ágyneműt és annak mosását, orvosi kezelést, továbbá a teljes élelmezést. Az ellátási díj 45 Pengő volt.

Teljes kedvezményben részesült 3 tanuló, melyet a minisztérium volt hivatva odaítélni, kétharmad kedvezményben részesültek hárman. Tizenketten fél kedvezményt élveztek, egyharmad kedvezményben ismét 3 diák részesülhetett, ez utóbbiakat az iskola állapíthatta meg a tanulók tanulmányi előmenetelét és szociális rászorultságát figyelembe véve. Ezért a legtöbben megsokszorozták szorgalmukat.

Az 1930/31-es tanévben már 49 tanuló nyer elhelyezést az internátusban. A vidékről naponta bejáróknak menzát adott az iskola.

Nagy tisztelettel gondolunk vissza Ozora Ferenc okl. gépészmérnöktanárra, aki az első internátusi felügyelő volt. Mint az iskola tanára a következő feladatokat látta el az 1932/33-as tanévben: internátusi felügyelő volt, az első osztály főnöke, az iskolában cserkészparancsnok, az elsősöknek magyar nyelvtant, a harmadikosoknak szakrajzot tanított, valamint az elsősök, másodikosok és a harmadikosok részére tornát. A fentiek mellett még heti 2 órában játékdélutánt vezetett.

Szlavonics Ferenc tanár úr 1945-48 között vezette az internátust, és 1951-től 1969-ig matematikát tanított.

Az internátusi hálóterem a mai iskolai könyvtárteremben volt, a tanulószobát pedig a könyvtárral szemben lévő tanterem helyén alakították ki. 1948-ban a mai VOLÁN-pályaudvarral szemben lévő katonai laktanya egyik romos épületében helyezték el a diákszállást. A diákok maguk tették lakhatóvá; villanyt, vizet szereltek be. Havi 5 Ft-ot kellett befizetni /aki tudott fizetni/, és otthonról hozták az élelmiszereket /liszt, zsír, burgonya/. 6 hónap multán önkényesen átköltöztek a Bisinger-sétány 16 sz. alá, tekintettel arra, hogy az itt lakó lányok a tanítóképzőben kaptak helyet.

A Kereskedelmi Szakmunkásképző épületében is voltak 1 évig.

Kálvária út
Intézményünk az 1949/50-es tanévtől 1980. december 11-ig a Kálvária úton nyert elhelyezést. Itt vált 1970-ben kollégiummá, mivel megteremtődtek ehhez a szükséges tárgyi és személyi feltételek. 9 hálószoba és 5 tanulóhelyiség szolgálta az iskola 135 kollégistájának igényét.

Volt barkácsműhely, fotólabor, az udvaron labdarúgó-, kosár- és röplabdapálya is. 1980-ban mégis el kellett költözni, mert életveszélyessé nyilvánították a kollégiumi célokat szolgáló épületszárnyat.


Káptalandomb
A Káptalandombon 1980. december 11-től 1985. október 3-ig működött az intézmény. A kollégiumhoz nem tartozott sem udvar, sem sportpálya. Az 5 év során folyamatos építkezés is zavarta a nyugodt tanulást. Viszont a Káptalandombon alakult ki az a jól bevált rendszer, hogy a hálószobák egyben a tanulás, az öltözködés színterei is lettek. A 600 személyes konyha - mely az intézményhez tartozott - lehetővé tette, hogy más iskolák is igénybe vegyék szolgáltatásunkat. Amíg az egyház vissza nem vásárolta a helyiségeket, a püspöki könyvtárt látogathatták a diákok is.

Amadé utca
1985. október 3-tól 1989. május 23-ig, a jelenlegi helyünkre történt költözésig szükségmegoldásból az Amadé László útra kellett költöztetni a kollégiumot. A reggeli és ebéd az iskolában, a vacsoráltatás pedig a 401-es Szakmunkásképzőben volt megoldható.

Mester utca
A kollégium jelenlegi épülete, /Mester utca 24./ helyén gyermekintézmények /bölcsöde, óvoda/ voltak. Ezekből alakítottak ki 80 férőhelyet középiskolai fiúk részére. Itt már sikerült a diákok többségét 4 ágyas szobákban elhelyezni. Az épületeket udvar, sportpálya, zöldterület veszi körül. A törmelékdombok helyén ma parkok, virágágyások, emlékfák, rózsakert, szökőkút díszlik és egy villanyvilágítással ellátott, este is használható bekerített sportpálya, melyek a diákok és tanárok közös munkáját dicsérik.

47
Mester utcai kollégium udvara és bejárata

Szűkös épületünkben /nincsenek közösségi helyiségeink/ módját találtuk a kondíciót fejlesztő gép és bordásfal elhelyezésének. Lehet asztaliteniszezni, biliárdozni is. Használjuk a tv-t, videot, a számítógépeket. Folyamatosan építjük kézikönyvtárunkat. Olvasmányaikhoz használják a fiatalok a 2000 kötetes szépirodalmi könyvtárunkat, melyet a közlekedőben szabadpolcos rendszerben helyeztünk el.

Elismeréssel és hálával gondolunk azokra a tanárokra, akik a kollégiumot vezették több, mint hét évtizeden keresztül, küzdve sokszor elemi tárgyi és személyi nehézséggel, a gyakori kényszerű változtatásokkal.

  • Ozora Ferenc 1932 - 1938
  • Dr.Halmai István
  • Kovács József
  • Szlavonics Ferenc 1945 - 1949
  • Karl Géza
  • Dusnoki István
  • Dr.Bajomi Miklós 1951 - 1956
  • Simon Ferenc 1957 - 1963
  • Jancsovics Antal 1963 - 1968
  • Kothaj József 1968 - 1971
  • Kömlei Kázmér 1971 - 1973
  • Szerencse László 1973 - 2000
  • Szalai József 2000 -

Csupán 10 éve állapodott meg a kollégium. A kialakult feltételek, a megfelelő tanári kar, a jobb beiskolázás azt eredményezték, hogy a kollégium messze felülmúlja az iskola egyre növekvő tanulmányi átlagát, neveltségi szintjét, a tanulók általános műveltségét: 4,36-os tanulmányi átlag az iskolai 4,06-tal szemben, kevés a fegyelmezetlenség, a baj megelőzésére helyezzük a hangsúlyt. A szülőkkel, osztályfőnökökkel, iskolai tanárokkal összefogva oldjuk meg a problémákat.

Az országosan is kiemelkedő iskolai továbbtanulási gyakoriságot a kollégium folyamatosan 20 %-kal szárnyalja túl. A kollégiumban 10 év óta szinte minden tanuló rendelkezik színházbérlettel, rendszeresen járnak tárlatokra, művelődési előadásokra, könyvtárba.

1989-et megelőzően számos nevelőtanár cserélődött az intézményben.

Szilágyi Ferenc, Csárics Ede, Juhász András meghaltak, Zala István, Szíj Zoltán nyugállományba vonultak. Dr.Rácz Sándor, Sáhó András, Bedécs Gyula, Cseri Csaba, Csuta Tibor, Jávori Tibor, Füstös János más munkahelyre kerültek.
Saját iskolánkban tanítanak főáállásban Domonkos László, Póda László, Sipos Jenő és Tihanyi György.

28 éves igazgatásom alatt nemcsak a tárgyi elhelyezés oldódott meg, hanem a kollégiumi nevelők csoportja is stabilizálódott. Nagy Zoltán, Pális Ferenc, Szalai József és Viszló László hosszabb ideje /hárman több mint 10 éve/ dolgoznak együtt, jól kiegészítve egymást. Valamennyien elismert tagjai a tantestületnek.

Először Viszló László újította meg /a tantestületben egyedül/ történelemtanári diplomáját, és részt vett multiplikátorképző pszichológiai tanfolyamon, majd Tihanyi György szerzett gépészmérnöki másoddiplomát, és Szalai József gépészmérnök szerzett környezetmérnöki, majd pedagógiai kiegészítő diplomát. Jelenleg Nagy Zoltán folytat informatikai tanulmányokat.

A többszöri költözés során mintegy 50 fővel csökkent a kollégiumi férőhelyek száma.

Az oktatási szerkezet változásai pedig az utóbbi években azt eredményezték, hogy a kollégiumban öt évfolyamnak kell helyet biztosítani, mert érettségi után az egyetemre felvett tanulók többsége még egy évig itt marad, és különböző végzettségeket szerez a technikusi képesítő mellett, így számukra kollégiumi elhelyezésről kell gondoskodnunk. Jelenleg 92 tanuló van a kollégiumban, a közös helyiségeket is lakószobává alakítottuk. Az igényeket még így sem tudjuk kielégíteni, mert Tapolcától Kiskunmajsáig jelentkeznek iskolánkba tanulók.

Ezúton mondunk köszönetet azoknak a társintézményeknek, amelyek eddig is befogadták, és reméljük ezután is fogadják azokat a diákjainkat, akiket saját kollégiumunkban nem tudunk elhelyezni.

1986-ban Dr. Rácz Sándor már fakultatíve foglalkozott a kollégiumban számítás-technikával. A minőségre való törekvés megkövetelte a kollégium számítógépes felszerelését és internetre történő csatlakoztatását.

Kollégiumi hagyományok

  • A Jedlik Kollégiumnak sok régi hagyománya van, amelyek a közösség egybetartozását erősítik. Különböző hagyományok kötődnek az egyes évfolyamokhoz.
  • A kilencedik évfolyamnak jelentős eseménye a tanévnyitó ünnepség. Ilyenkor egy új korszak kezdődik életükben, a tanárok és a diákönkormányzat tagjai fogadják őket.
  • Nagyon fontos a Mikulás-esti "kollégiumi polgárrá" avatás. Ezen az estén a kilencedikesek műsorukkal köszöntik az ünnepet és a felsőbb éveseket, majd az ezt követő ajándékozás után le kell tenniük az avatási esküt. Oklevelet kapnak, amely később is emlékezteti őket első kollégiumi ünnepükre.
  • Nem kevésbé fontos a "Kiváló kollégista" avatás sem, ahol értékelik a DÖK-tagok és a tizenkettedik évfolyamosok munkáját. A jó tanulókat könyv-jutalommal, plakettel tüntetik ki. A tizenegyedikesek közül megválasztjuk az új DÖK-tagokat is.
  • A tanév talán legfontosabb eseménye a tizenkettedikesek búcsúztatása. Emlékükre fát ültetünk, majd sor kerül a kollégiumi ballagásra, ahol búcsút vesznek a kollégiumtól és fiatalabb társaiktól. Ezután együtt elfogyasztjuk az ünnepi vacsorát. Utána a városházán Győr város polgármestere búcsúztatja a tizenkettedikeseket. Az ünnep végén a szalonnasütési szertartás mellett felnőtté avatjuk őket a kollégium udvarán. Így kívánunk nekik további boldog életet és sok szerencsét.
  • Ezek a kollégium legfőbb hagyományai, de még nagyon sok szokás él az itt lakó, dolgozó, tanuló diákok között.

Szerencse László

 


 

cs1953Kalocsai Lajossal és fiával, Balázzsal ülünk egy asztalnál, beszélgetünk. Mindketten a gépipariban végeztek, az édesapa 1955-ben, fia 1980-ban.

Egy harmadik személy is ülhetne itt, Kalocsai Lajos nagyapja, ő ugyanis a Fa- és Fémipari Szakiskolában "locomobil - és cséplőgépkezelő tanfolyamot" végzett.

Balázs egy tatabányai multinacionális cég termelési igazgatója, mérnök, vegyipari és élelmiszeripari gépész, édesapja a Győri Vízügyi Igazgatóság főgépészeként ment nyugdíjba.

A riportban keresztnevükön nevezem őket.

- Miért éppen a gépiparit választottátok az általános iskola elvégzése után?

Lajos:A családban szinte öröklődött a gépipari érdeklődés, a fúrás-faragás, gépek szeretete. Nagyapámnak cséplőgépe volt, ezért is végzett gépkezelő tanfolyamot. Lakóhelyünkről, Hegyeshalomból többen jártak a gépipariba. Meséltek a műhelygyakorlatokról, kedvet kaptam.

Balázs: Én is szerettem szerelni, fúrni-faragni, én is érdeklődtem a gépészet iránt.

Lajos: Nem kellett Balázst rábeszélni, hogy a gépiparit válassza, maga döntött. Egyetértettem vele, ugyanis aki gépész akar lenni, válassza a gépipari technikumot, mert jó alapképzést nyújt, kedvező szakmai szemléletet, ami a munkában elengedhetetlen.

- Fontos a gépész szemlélet?

Balázs: Igen, csak megerősíteni tudom. A Budapesti Műszaki Egyetemen vettem nagy hasznát. Én belülről láttam a technikai eszközöket, azok működését, a technológiai folyamatokat, míg gimnáziumból kikerült évfolyamtársaim, sőt tanáraim nagy része is kívülről szemlélte azokat. Gyorsabban, könnyebben megértettem mindent, tudtam rajzolni, rajzot olvasni. Osztályfőnököm, Kóbor tanár úr és Nagy Péter igazgató úr nemcsak ismereteket nyújtott, szemléletet is formált.

- És a közismereti alapok?

Balázs: Erős iskola volt a Jedlik. Jó alapokat adott matematikából is, Oross tanárnő tanította, fizikából is, minden tárgyból. Általános műveltségünket is megalapozta. Ma is szívesen olvasok szépirodalmat.

- Igaz. A Városi Könyvtárban találkoztunk, ott kértelek meg a riportra.

Lajos: Jó hírű, erős iskola volt akkor is, amikor beiratkoztam 1951-ben a 22.sz. Kohó- és Gépipari Technikumba. Ekkor már nem viselte Jedlik Ányos nevét. Igényes és szigorú tanáraink voltak.

Osztályfőnököm, Szlavonits Ferenc jóindulatú volt, matematikát és fizikát tanított.

A műszaki tárgyakat oktató Ozora Ferencről, Papiról legendák szólnak. Amit fölírt vagy fölrajzolt a táblára, ma is előttem vannak, vissza tudom idézni. Széles látóköre, nagy olvasottsága volt. Az a hír járta, hogy a vagongyárból is hozzáfordultak tanácsért. Megkedveltette szaktárgyait, a gépelemeket és a műszaki rajzot. Nagy szemléletformáló volt.

Pőcze Ferenc műhelyoktató meglátta bennem a szakmai érdeklődést és készséget. Finom munkákat bízott rám, pl. horgászhorog készítését.
Szigorú, harapós ember volt Sántha János tanár úr, igényesen követelt. A vitorlázórepülést kedveltette meg a diákokkal, az osztályból is 6-7 tanuló vitorlázott.

Szívesen emlékezem Pálinkás tanár úr történelemóráira. Az 50-es években nehéz volt történelmet tanítani. Mindig sejtette az igazságot, a szöveg mögött rejlő valóságot.

Az iskola tanulásra nevelt. Bejáró voltam, Hegyeshalomból utaztam naponta Győrbe. A diákkocsiban - ilyen is volt - tanultunk, olvastunk.

- És a ma gépipariját ismeritek?

Balázs: A húszéves találkozón végigjártuk. Változott a profilja, felszerelése, gépei a mai ipar viszonyait tükrözik.

Kétségem is van: ugyanis a régi gépipari megtanított gondolkodni. Ebben például sokat jelentett a logarléc használatának elsajátítása; gondolkodásra, becslésre tanított.

Lajos: Ahhoz, hogy megismerjük a ma iskolájának szellemét, újra be kellene iratkozni. Mi szívesen emlékezünk az itt töltött évekre, tanárainkra. Az iskola által nyújtott szakmai felkészítés egy életre szólt.

to

 

Kérdező: Baksa Péter

 

 


 

Kicsi, egyéni készítésű spirálfüzetet mutatott Horváth László, 1966-ban érettségizett diák.

Tartalma: az érettségi tabló másolata, képek kirándulásokról, ballagásról.

Külön fejezet: Tanáraink aranymondásai.

A 30. érettségi találkozóra szerkesztették, s adták mindenki kezébe.

Egyik képen vízparton diáksapkás fiúk.

A diáksapka viselése kötelező volt, büszkék is voltunk, mert így is kifejeződött, hogy gépiparisok vagyunk, a "legmenőbb" technikum diákjai - mondja az érettségi után egyetemet végzett gépészmérnök, szaküzemgazdász, ma egy kisvállalkozás társtulajdonosa és ügyvezetője.

A technikum jó alapokat adott a továbbtanuláshoz - szól elismeréssel az iskoláról, minősítve a tanári munkát is.

Derűsen beszél Ozora Ferenc tanár úr különleges kerékpárjáról. Megelőzendő a kerékpár ellopását a kormányt egy egyszerű mozdulattal leemelte iskolába érkezéskor - a ráépített kesztyűvel együtt. Igazi gépes technikai vívmány volt.

Hangsúlyozza, hogy a gépesek az életben is összetartanak, segítik egymást. Nem véletlen, hogy a vállalkozás másik tulajdonosa is a Jedlikben végzett.
S az aranymondások?

Önmagukért beszélnek. Íme néhány:

Jancsovics Antal:

A technikum 36 rozoga tanulója.
Hogyan közelítitek meg az anyagot, kúszva vagy ugrálva?!
Technológia: Jancsi és Juliska meséje.
Nincs itt semmi, csak egy kis rosszul sikerült bolhapiszok.
Nem azt mondom, hogy felcsapjuk farkunkat és elvágtatunk….
Bevágták a múzeumba, ott van ma is fehér párnák közt.
Rozoga emberek megcsinálják, duplák nem.
Ha meglátta a rajzot a Bodri kutya, ezres tempóban elvágtatott.
Szinte szemünk előtt égnek ki dolgok…
Negyed óra alatt, mit rám kentek a századok - lemosom.

Marafkó Imre:

Kérem, panorámaröhej itt a divat?
Akkora szikra van a levegőben, hogy ökröt lehet vele sütni.
Metky fiam, mit illegsz-billegsz, mint egy diszkoszvető pacsirta?!
Úgy ment, mint egy szikragyújtású dízel.
Ciripel a motor, köszörüli a torkát.
Kopaszra nyiratkozhatsz és hősugárzónak használhatod a fejed…
Mi van Niczky, a tízórais zacskóra koncentrálsz?!
Presszóvitéz, kettéharapott nagykabátban jár…
Hamuzásnál az ember beszívja a másik slukkot.
Mi baj Hidvégi, nem látod a hídnak a végit?
8 éves koromban 3-4 cigarettát szívtam, s kóvályogtam, mint egy beteg taxi.
Mi az Metky, számolod a molekulákat, hogy mennyi jön be az ablakon?!
Kérem, fejezzük be, délután aztán lehet vadgesztenyét szelídíteni…
Niczky volt a szalagavatón a szeszprimadonna…
Mi az Tamás, kimerült az akkumulátor?

Takács Iván:

Sorban álltok fel már megint, mint az orgonasípok…
Fölrázlak fiam, mint a sósborszeszt…

Pálinkás László:

Húzza maga után a datolyás bilit.

Balogh József:

Az angyalodat látod, hogy állandóan röhögsz?

 


 

1960-ban 34-en végeztünk közlekedésgépész szakon a Jedlik Ányos Gépipari Technikum IV/ a osztályában. Igazgatónk Gergelyi Kornél, osztályfőnökünk Pálinkás László volt. Jó közösséget formált a faluról felkerült és a győri kisdiákokból.

Érettségi után, mint általában a bankettek alkalmával, mi is fogadalmat tettünk, hogy öt évenként ismét találkozunk, és egy kis vacsorával egybekötve elmeséljük, kit hova vetett a sors.

Ezt be is tartottuk becsülettel az elmúlt években. A 2000. jubileumi évben elérkeztünk a 40 éves találkozóhoz.

Mivel 1971 óta ketten, Nagy Péter és Orbán Attila visszatértünk kedves iskolánkhoz, és azóta itt esszük a pedagógusok keserű - édes kenyerét, ránk várt a találkozó megszervezése.

Két hónappal előtte kiküldtük a körlevelet, hogy mindenki időben fel tudjon készülni és programját úgy alakítani, hogy részt tudjon venni e jeles napon.

A megszólítás "Tisztelt Fiatal Úr, Öreg Úr!" - ki minek érzi magát.

2000. május 19-én 17.00 óra előtt, mint diákkorunkban egymás után nyitottunk be az öreg iskola bejáratán. Némi tanácstalanság után a régi 8-as osztálytermünkben gyülekeztünk a feleségekkel együtt. Mint a káposzta, borultunk egymás nyakába. Érdekes módon szinte mindenki a régi helyét kereste. Közben megérkeztek szeretett tanáraink: Balogh Béláné, Pőcze László, dr. Kamarás Árpád, Farnady Ernő.

A forgatókönyv szerint névsorolvasás következett. Sajnos öten már nem lehettek közöttünk, és tanáraink közül is már csak négyen tiszteltek meg bennünket részvételükkel. Az elhunytak emlékére egyperces felállással adóztunk. Beszámoltunk társainknak arról, hogy felkerestük meghalt osztályfőnökünk és osztálytársaink sírhelyét, és virágcsokrot helyeztünk el. A megemlékezést videóra vettük, és bejátszottuk a zárt láncú televízión. Négy osztálytársunk igazoltan volt távol. Ki egészségi állapotára, ki külföldi tartózkodására hivatkozott: Krokker Mihály, Sipos Gábor, Sarmon Miklós, Szabó Gyula. Erről telefonon és levélben tájékoztattak bennünket. Mi tolmácsoltuk jókívánságaikat. Így négy tanárunk és mi 25-en emlékeztünk az elmúlt időszakra.

Behoztuk tablónkat és különösen a feleségek csodálkoztak az ifjakon. Videón bejátszottuk a 35 éves találkozón elhangzottakat, és kamerák előtt ezt kiegészítettük az utolsó öt évben történtekkel a katedránál. Nagy élmény volt hallgatni azt, hogy legtöbben kis unokájukra, Lukóczky Laci pedig 13 hónapos kisfiára volt nagyon büszke. (Nem kis teljesítmény, az igaz).

Az eredeti végzettséget alig páran gyakorolják. A rendszerváltás több társunkat érzékenyen érintette, hisz a munkanélküliség szele is megcsapott néhányunkat. Azóta már rendeződött helyzetük. Többen idős fejjel voltak kénytelenek váltani és újat elsajátítani.

Hogy milyen területekre kerültünk?

Pedagógus lett: Nagy Péter, dr. Molnár László, Orbán Attila.

Közülük a legszebb karriert Nagy Péter futotta be, hisz a Jedlik igazgatója lett, és ma is az. Annak az iskolának, ahonnét diákként elindult. Ilyen jelek voltak már nála korábban is. Munka mellett képezte magát töretlen szorgalommal. Sokat tett azért, hogy a Jedliket jelenleg az ország legjobb öt középiskolája között emlegetik. A világbanki képzés szakmai felelőse is az országban. Az országos tanulmányi versenyeken a legfényesebb érmeket évek óta mi tudjuk elhódítani. A Győri Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Középiskolát mindenki ismeri szakmai körökben.

Dr. Molnár László a Soproni Faipari Egyetem gépelemek tanszékén dolgozik, Orbán Attila pedig Nagy Péter beosztottjaként a Jedlikben irányítástechnikát oktat. Szereti a kertészkedést, borászatot (bort nem), na meg a vadászatot. Az osztály fele mérnöki diplomával rendelkezik (gépész, villamos, agrár stb.) Doktorátust szerzett: Molnár László, Vankó Attila. A legtöbben győri nagyvállalatoknál dolgoznak és különböző bt.-k és kft.-k alkalmazottjai. Dr. Vankó Attila ENSZ diplomata lett. Megjárta Afrikát, szenvedélye a vadászat, sok értékes trófea birtokosa.

Kővári Zoltán BM alkalmazott volt, jelenleg nyugdíjas. Elmondása szerint nyugalma azóta van, mióta távozott a fegyveres testületből, többszörös nagypapa.

Szabó Gyula vendéglős szülőfalujában, Beleden. Örökölte édesapja szakmáját. Jelenleg panzióját bővíti.

Nehiba Ferenc Németországban végzett hegesztőmérnök, éveket dolgozott külföldön. Jelenleg a Sokoró Kft.-nél sikeres üzletkötő.

Nusser Károly agrármérnök, mezőgazdasági vállalkozó. A természet nyugalmat ad számára, ezt a szabadságot nem cserélné fel semmivel.

Sajnos többen közülünk rokkant nyugdíjba kényszerültek.

Az elmúlt negyven év nem múlt el nyomtalanul. Ha nem mondjuk is, érezzük, hogy itt fáj - ott fáj. A fiatalkori álmok ha nem is teljesültek be, de a végéhez közelednek.

Az ötvenes években büszke lehetett, aki a Jedlikben tanulhatott. Úgy látom, ez a kis csapat ezt meg is hálálta, hisz aki teheti, segíti az iskolát cégén keresztül úgy, hogy a szakképzési alap egy részét a Jedliknek utalja.

Hogy mit jelent a Jedlik név?

Itt végzett az osztálytársak gyermekeinek fele, akik szintén az iskola hírnevét öregbítik, mint szüleik, hisz szorgalmuk által felkerültek az iskola dicsőségtáblájára, így Papp Nándor, Nehiba Gergő. Nem lenne teljes a kép, ha nem tennék említést azokról a tanárainkról, akik hozzásegítettek mindannyiunkat a kisebb-nagyobb sikerekhez. Szerénységük, tudásuk példaértékű számunkra. Köszönet érte.

Az osztály jó közösség. A példás összetartásra jellemző, hogy bármilyen közérdekű esemény történik, vagy valaki segítségre szorul, a körtelefon azonnal működésbe lép, és egymás szolgálatára állunk. Hatan - Nagy Péter, Orbán Attila, Lukóczky László, Kovács Mihály, Szabó Gyula, Sipos Gábor - mivel sorstársak voltunk, kapcsolatunk azóta is szoros, a családok is gyakran találkoznak. Megalakítottuk a Jedlik Társaságot, amelynek az osztály döntő többsége tagja.

Sajnos az idő rövidsége miatt nem lehetett mindenkivel elmélyült beszélgetést folytatni, az azonban kiderült, hogy nincs elégedetlen ember köztünk.

Amikor tanulóim elégedetlenek, példaként említem társaim nyilatkozatait, szerénységét.

A találkozó jó hangulatban fejeződött be. Úgy táncoltak egyesek, mint 40 évvel ezelőtt.

Fogadalmat tettünk, hogy a továbbiakban nem ötévenként, hanem évenként fogunk találkozni.

Az 1960-ban végzett diákok nevében

Orbán Attila

 


 

Jedlik Ányos neve nagy tekintélyt adott a győri műszaki iskolának, ahogyan a róla elnevezett csepeli gimnáziumnak és más hasonlóknak is.

Élettörténetét osztályfőnökünk, Dr. Horváth Árpád írta meg "A megkésett világhír" címmel. Könyvét tanárának, a Jedlik Ányos életművét felkutató Ferenczy Viktor emlékére ajánlotta.

Községünkben volt egy rőfös fia barátom és egy takácsmester ismerősünk. A rőfös fiúval együtt jártunk iskolában.

Előtte semmit, de amikor kikerültünk az iskolából, már sokat tudtunk a textiliparról.

Magas etikájú tanáraink arra is megtanítottak minket, hogy munkacéljaink tisztességesek legyenek, és azokat társadalmi érdekből vezessük le. (Hazánk fejlődő textiliparáért is dolgozunk.)

Szakiskolai képzésünkben előny volt a kiváló tanári és oktatói kar és az alapos műhelygyakorlat (heti 14 óra).

A gépiparosokkal közös tanárok révén jó matematikai, ábrázoló geometriai, géptani, géprajzi képzést kaptunk.

Szakiskolánk nagy hátránya volt a végzettek továbbtanulásának nehézsége.

Győri tanulmányaim befejezése (1948.) után munka mellett gimnáziumban érettségiztem, a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szereztem, később műszaki tudományok kandidátusa, műszaki dr., c. főiskolai tanár fokozatokat nyertem el.

Magántulajdonú szövödében kezdtem 1948-ban.. A Kistextnél, Goldbergernél, a Kőbányai Textilnél dolgoztam, technikusként, fonodavezetőként. Főtechnológusként 10 évig tanítottam a KMF-án és a BME-n.

A Könnyűipari, majd az Ipari Minisztériumban dolgoztam főmérnök, osztályvezető, főosztályvezető, miniszterhelyettes, államtitkár beosztásokban nyugdíjazásomig.

Szakiskolánkban megszerettették a textilipart és a tanulást, boldogultam vele, hálás vagyok érte.

Dr. Szabó Imre

 

 


 

1986-91 között voltam a Jedlik Ányos Gépipari Szakközépiskola és Technikum tanulója.

Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy 1998. tavaszán egy találkozás alkalmával megállított volt magyar- és történelemtanárom Baksa Péter tanár úr, aki elmesélte, hogy évkönyvet szeretnének kiadni az iskoláról. Megkérdezte, volna-e kedvem egy rövid életrajz erejéig szerepelni benne. Talán kitalálta a kedves olvasó, mit is válaszoltam. Így szeretném most leírni, hogy is alakult pályám az elmúlt 14-15 évben.

Kaiser JánosÁltalános iskolai tanulmányaimat a győri Móra Ferenc iskolában kezdtem. Ez azért fontos, mert ott ismerkedtem és szerettem meg a különböző sportágakat: úszást, atlétikát. A Móra abban az időben a régió egyik - sportoktatás területén is - legelismertebb iskolája volt, és ez meghatározója lett későbbi életemnek. Hozzátartozik a történethez, hogy Baksa tanár úr - akit még akkor nem ismertem - fia kistanárként tanított a felsőben.

A pályaválasztásom során ugyanúgy nem tudtam mi akarok lenni, mint bármely 14 éves diák, csak abban voltunk biztosak szüleimmel, hogy egy gimnáziummal az ember nem sokat kezdhet.

Tanácsot kértünk egy rokonunktól, aki mérnöktanár volt a győri főiskolán. Mivel nagyon szerettem rajzolni és számolni, azt javasolta, próbáljak meg tovább tanulni a gépipariban. Jelentkeztem is gép- és készülékszerkesztő szakra, mely akkor az "A" osztály volt Finta Zoltán tanár úr vezetésével.

Mivel 1984 óta igazolt sportoló voltam a RÁBA ETO-nál, az első időszakban elég nehéz volt egyeztetni a sok tanulást az edzésekkel. 1985-ben országos bajnokságot nyertem súlycsoportomban. "A tanulás a sport rovására ment." Továbbra is sikerült ugyan többször is a dobogóra jutnom, de csak nagyon kemény edzések árán.

A 80-as évek végén "előírás" volt az iskolában, hogy gépes diáknak legkésőbb este 9 órakor otthon kell lennie. Ebből következően néha nézeteltérésem volt osztályfőnökömmel, mivel a sportbeli "lemaradásomat" úgy tudtam lefaragni, hogy az iskola utáni edzést ki kellett egészítenem egy esti 1-1,5 órás "munkával", és a két edzés között pedig a tanulást kellett elvégeznem.

Egyre jobb eredményeket kezdtem hozni a versenyekről, és az országos diákolimpián is képviseltem iskolánkat, így egyre több tanárom részesített kedvezményekben. Kóbor József tanár úr, aki a műszaki rajzot oktatta, a feladott rajzokra más, későbbi határidőket adott, s ez elég volt ahhoz, hogy az időmet jobban be tudjam osztani, s megfelelően készülhessek az órákra. Ezek után az egyezséget már csak be kellett tartani.

A kezdetektől is volt tanár, Bubernik Attila személyében, aki mellettem állt, mivel korábban ő is súlyemeléssel foglalkozott.

Akkor is azt mondtam, és most is azt mondom: az embernek először le kell tennie valamit az asztalra, s csak az után próbáljon meg valamit kérni a másik féltől. Ez természetesen itt is így történt, - köszönhetően az engem tanító tanároknak. Ők felismerték, hogy mikor és milyen mértékben tudnak nekem úgy segíteni, hogy iskolai tanulmányaimon se essék csorba.

1989 őszén - a kialakult konstellációnak köszönhetően - Nagy Péter igazgató úr engedélyével 5 hetes edzőtáborozáson is részt vehettem, majd a Győrben rendezett ifjúsági és junior magyar bajnokságon kemény fogyasztás és rengeteg iskolai hiányzás után a Bercsényiben megnyerhettem 2. ifjúsági magyar bajnoki címemet. Ez az érettségim évében, 4. osztályban volt.

Az 1990-es sikeres érettségit követően - szintén igazgató úrnak köszönhetően - magántanulóként folytathattam tanulmányaimat az iskola V., technikusi évfolyamán. Ez azt jelentette, hogy minden egyes anyagot - jó barátomnak, Korábik Józsefnek köszönhetően, aki vette a fáradságot, s indigóval írt az órákon - időben megkaptam, és autodidakta módon, ha tehettem, az órákon megtanultam. Tanáraim közölték, mikor, mely anyagrészből, mit kérnek tőlem számon. Ilyenkor bementem az iskolába, mely az akkori ötödikeseknek a tüdőszűrő állomás mögött az Amade László úton volt, és lefeleltem vagy dolgozatot írtam.

A rendszerváltás első időszakában olyan - akkor új - tantárgyakat tanultunk, mint: vállalkozási ismeretek, környezet-gazdaságtan és marketing. Ezen "újdonságokat" akkor Szerencse tanár úr tanította, és később - mikor középfokú gazdasági ismereteimet gyarapítottam, majd a felsőfokú mérlegképes-könyvelői szakképesítésemet szereztem - sok hasznát vettem.

Első két jedlikes évem alatt az iskola sporthoz és testmozgáshoz való technikai háttere gyér volt megfelelő helyiség híján. De idővel - komoly beruházások árán - egy emeleti tornatermet tudott kialakítani a vezetés a nagy műhely felett, melynek ugyan még a közepén két tartóoszlop éktelenkedett - szivaccsal beburkolva -, de már mérföldekkel könnyebb volt a tornászbajnoknő Neiger Róbertné tanárnő vezetésével a kosárdobások és röplabdaérintések fortélyait elsajátítani. Természetesen nagyon sokat köszönhettem tanárnőnek is, mivel óráinak egy részén a szertárban saját munkát végezhettem a kisebb kézisúlyzók társaságában.

Ma már korszerű tornacsarnok áll a tanulók rendelkezésére.

Már az V. évfolyam alatt Budapesten tanultam edzői és sportszervező-menedzser szakokon, ahol humán jellegű tantárgyakkal ismerkedhettem meg.

Dicsérettel vizsgáztam a tanszékvezetőnél pszichológiából, s ez indított el a humán területek felé.

1991-ben szerencsének köszönhetően - volt győri sporttársam korábban külföldre távozott - sikerült egy németországi sportegyesülethez vendégsportolóként igazolnom.

Ez első nekirugaszkodásra szintén nem volt egyszerű, mivel 3 biztos csapatbajnoki verseny után, a főnököm finoman megsúgta, hogy az ő segítségükkel a csapat érdekében használhatnék tiltott szereket - kb. 1,5 év alatt - egy hazai nagyméretű panellakás árát kereshettem volna meg. Lehet, hogy közhely, de nem engedtem a csábításnak, aminek az lett a következménye, hogy megköszönték addigi részvételemet és hazaküldtek. 10 hónap után hívtak vissza azzal, hogy csapatuk lecsúszott egy ligával a bajor-bajnokságban, s szeretnék ha visszamennék. Így folytatódott a máig is tartó külföldi szereplésem. Ma már csak a német bajnokságban egy müncheni csapatnál az Eichenau SV-nél versenyzem - 4 éve. Előtte 1 évet a csodálatos Duna menti városban, Passauban vendégeskedtem.

Időközben - mivel számos dolog érdekel - több területen is tanultam s tanulok most is. Egy fehérvári főiskolán közgazdász és a győri Apáczain művelődésszervező-általános menedzser szakon tanulok párhuzamosan.

Hazai és németországi kapcsolataim révén sikerült egy rendkívül védett és érdekes módszerekkel dolgozó intézménybe bejutnom és tanulnom. Ez 1993-97 között a Mathias Institut-on történt, ahol az elsők között sikerült megismerkednem a Kommunikációs Minőségbiztosítás és Ellenőrzés (TM) rejtelmeivel. Tanulhattam: kommunikációelméletet, pszichológiát, szociál-pszichológiát, szociológiát, humán erőforrás-menedzselést, megismerhettem terápiákat, teszteket és a pontos személyészlelés fortélyait.

Jelenleg az M.I. magyarországi minőségbiztosítási intézetének vezető kommunikációs auditoraként tevékenykedem, sportolok a Bundesligában, tanulok a főiskolákon, edzéseket tartok, bedolgozom fejvadász cégeknek és támogatok egy gyermekekért létrejött alapítványt, valamint egy mentálhigiénés egyesületnek is a tagja vagyok.

Később szeretnék felnőttképzéssel foglalkozni, előadásokat, tréningeket tartani.

Szeretném még megjegyezni, hogy iskolánk vezetésének mindig is jó érzéke volt felismerni, hogy mire lesz szüksége a jövő nemzedékének. A tanárok rugalmasan tudtak igazodni a új elvárásokhoz és fel tudták venni a harcot a kihívásokkal szemben. "ők is sportolóként szemlélték a problémákat, csak nem biztos, hogy tudták ezt."

Ezúton is megköszönöm volt iskolámnak és a tanáraimnak a sok segítséget, és mindazt, amit ott kaptam a továbbfejlődésemhez, ahhoz, hogy megtaláljam helyem az életben.

Kaiser János

 


 

A 99. tanév végén 28 diákot kérdeztünk meg a különböző évfolyamokon arról, miként vélekednek iskolánkról. A válaszokból kibontakozik az iskola jó híre, tekintélye, a benne folyó sokirányú képzés és nevelés.

Beszéljenek a tanulók!

1. Miért választottad továbbtanulásra az iskolát?

"… az iskoláról egy diáktól hallottam, aki már 3 éve ebben az iskolában tanult. Engem nagyon érdekel a számítástechnika. Megnéztem az iskolát és megtetszett nekem."

Elzer Zoltán


"a Jedlik nagyon csábító intézmény"

Póda Tamás


"azért választottam, mert érdekelnek a gépészettel kapcsolatos dolgok, szeretem a fizikát és az informatikát… A nyílt napon nagyon megtetszett az iskola, az sem mellékes, hogy édesapám is jedlikes volt. Ez egy elit iskola elit diákokkal - mint az iskola jelszavai közt is szerepel."

Takács László


"Az egyik legfőbb az iskola beállítottsága. Az informatika és az idegen nyelv magas fokú oktatása, de emellett a műszaki és gépészeti felszerelése is híres az iskolának. Ebből az iskolából magas a felsőfokú intézményekbe a bejutási arány."

Németh Tamás


"Az általános iskolában is szerettem a számítástechnikát. A Jedlikről tartott felvételi tájékoztató és a "Nyitott kapuk napja" után teljesen világossá vált előttem és szüleim előtt, hogy ez a legjobb számomra és jövőm számára."

Varga Roland


"Győr elit iskolái közé tartozik."

Reményi Attila


"A számítástechnika terén a Jedliknek országos híre van."

Bödecs Zoltán


"… bátyámtól hallottam, aki szintén ebben az iskolában tanul, az iskola képzési és fejlettségi szintjéről, a rengeteg megszerezhető szakmáról, az iskola szigorúságáról, ami egyáltalán nem baj, mert a jó tanulást segíti elő."

Molnár Csaba


"… olyan szakokat hirdetett meg, amelyek a város iskoláiban még nem voltak."

Horváth Eszter


"Édesanyám javaslatára jelentkeztem: van jövője a kereskedelem-marketing szaknak s két idegen nyelv tanulásának is."

Kovács Judit


"egykori történelemtanárom fia is idejárt, és nagyon meg volt elégedve a sulival."

Telekesi András

2. Miért vagy büszke, avagy miért nem, hogy jedlikes diák vagy?


"Az iskolának jó hírneve van, jók a továbbtanulási arányai az egész országban."

Elzer Zoltán


"Büszkeséggel tölt el, hogy sok jó szakember került ki ebből az iskolából, akikre nagy szükség van Magyarországon és külföldön egyaránt."


Varga Roland


"A Jedlik név számomra mindig is egy bizonyos színvonalat, minőséget jelentett."

Somos Péter

"… nagyon jó iskola, bizonyítják a versenyeken elért eredmények. Az eredményes képzésre mindenki büszke lehet, az iskola a legjobbak közé tartozik az országban."

Nagy Zoltán


"Mielőtt felvettek volna, mindig is felnéztem a sulira s diákjaira. Büszke vagyok az iskolára, hogy megadja bőségesen a tanulás, a vizsgák jogait, s azért, hogy megpróbálják fejleszteni a gépparkot, amire szükség is van, mert van kb. 4 olyan terem, ahol az újítást már el kellene végezni."

Szabó Norbert


"Az itteni diákság sokkal jobban összetart, mint más iskolák diáksága."

Horváth Eszter


"röplabdában megyei bajnokok lettünk, az országos küzdelemben is szépen helytálltunk, a 7. helyezést értük el."

Marczali Vilmos


"Szeretem a Jedliket. Az öt év során mindig szívesen jöttem ide. Büszke voltam rá, hogy más iskolákkal ellentétben a Jedlikben volt Internet-lehetőség az órákon, és tanították a használatát. Az ismerőseim értetlenül néztek ezelőtt 4 évvel, ha a NET nevet megemlítettem előttük."

Varjú Ildikó

3. Hogyan alapozta meg az iskola jövő terveidet?

"Szándékom, hogy tanulmányaimat valamely főiskolán folytassam. Remélem, az iskola jó alapot nyújt jövőbeni terveimhez. Eddig ezt a matematika és fizika nehézségén és komoly számonkérésén érzem leginkább."

Elzer Zoltán


"Az általános tárgyak (ezen belül a humán tárgyak és a matematika) oktatása valóban színvonalas."

Pájer Boróka

 


"Az V. évfolyam után szakmával a kezemben kezdhetem a főiskolát vagy egyetemet."

Bödecs Zoltán


"A Jedliktől nagyon sok mindent kaptam, ami nem csak a tárgyi tudást jelenti. Tanáraim nemcsak a szaktantárgyak elsajátításában segítettek, hanem az életre is megpróbáltak felkészíteni."

Horváth Eszter


"…. különböző, eddig nem ismert szakterületek iránt is felkeltette az érdeklődésemet, mint pl. közgazdaságtan, számvitel, áruismeret."

Kleizer Olivér


"A jövőmet az iskola és a szakom határozta meg. A főiskolát is úgy választottam, hogy kötődjön ahhoz, amit 5 éven keresztül a Jedlikben tanítottak nekem. A tudásomnak most ötödévesen láttam a "gyümölcsét", a különböző OKJ-szakképesítésekkel."

Varju Ildikó

 

4. Mit jelentett neked, hogy Jedlik Ányosról elnevezett iskolában tanulsz?


"Hogy az ő nevét viseli az iskola, az csak emelni tud az iskola hírnevén."

Takács László


"Az iskolában megpróbálják átadni azt a tudást, amit a híres Jedlik kért. Az iskola elnevezése számomra azt jelenti, hogy Jedlik Ányos utódai vagyunk, és ez büszkeséggel tölt el."

Németh Tamás


"A Jedlik Ányos nevét viselő iskola tanulójának lenni… rangot jelent, köszönhetően az iskola nagy múltjának és a jelenlegi kiváló menedzselésnek."

Pájer Boróka


"Valójában tavaly a bencés gimnáziumban meglátogatott Jedlik-kiállításon szereztem tudomást munkásságáról."

Bödecs Zoltán


"Az elsősöknek szóló Jedlik-verseny révén ismertem meg munkásságát."

Szabó Norbert


"Az iskolában megszerezhető szakmák kapcsolódnak Jedlik Ányoshoz."

Giczi Norbert


"Jedlik Ányos kitartása, tudása, tudásvágya példakép lehet mindenki előtt."

Kövesi Gergely


"Jedlik gyakorlatiassága, a fizika terén végzett munkája nagy hatást tett rám."

Marton Gábor


"Jedlik szobra előtt elhaladván megérintem a szobor orrát. Ez nem babona, de nekem mégis sokat jelent. Az egykori tudós paptanár szelleme szerintem minden igazi, vérbeli jedlikes szívében ott él."

Marton Gábor

 

5. Milyen eseményt, élményt, benyomást őrzöl meg az iskolából, amelyet majd érettségi találkozón is szívesen felidézel?

 


"a gólyatábor nagyon jól sikerült. Ezzel a felsőbb évfolyamos DÖK-ösök munkáját szeretném dicsérni."

Takács László


"Jó ötlet az is, hogy felmérik, hogy a diákoknak melyik tantárgy, tanár tetszik vagy éppen nem és miért."

Takács László


"Élmény a bemutatkozó klubdélután volt. Ezen az osztály együtt adott elő egy műsort a szülőknek, így a szülők is megismerhettek bennünket és egymást is."


Németh Tamás


"Felejthetetlen élményt jelentett számomra, mikor harmadikos koromban megnyertük a házi labdarúgó-bajnokságot. Nagy esemény volt, amikor bekerültem a Jedlik Alapítvány által támogatott, angol nyelvvizsgára készülő diákok közé.

Varga Roland


"… élményeim közé tartozik az, amikor az angol kiejtési versenyen elért második helyezésemért személyesen az angol nagykövet gratulált." Második, amikor a Jedlik Nyelviskolában tanultak segítségével sikerült megszereznem német nyelvből a középfokú "C" típusú nyelvvizsgát. Sikerült elnyernem a Jedlik Alapítvány angol nyelvi pályázatát is."

Somos Péter


"Az eddigi legjobb esemény az október 23-i megemlékezés volt, amikor mindenki megmutathatta, hogy mit tud. Nem az a szokásos egyhangú ünnepség volt, ahol mindenki az óráját nézi, hanem nagyon is színvonalas, érdekes előadások szerepeltek."

Szabó Norbert


"Minden egyes nagydolgozat megírása, minden osztálykirándulás megmarad az emlékezetemben. Külön élményt jelentett számomra a negyedikben megrendezett szalagavató. Az érettségi előtti izgalmakat, valamint a sikeres vizsga utáni megkönnyebbülést és ünneplést sem fogom elfelejteni. Fontos az is, hogy részt vehettem a DÖK munkájában.

Horváth Eszter


"A technológiát és a történelmet, de elsősorban a mechanika órákat emelem ki. Biztos emlék marad a hegesztés, rendkívül izgalmas feladat, az ívhegesztésnél a leragadt pálca, a lángnál a durranógáz. A történelem órák is vidámak, izgalmasak szoktak lenni. Egyet nagyon sajnálok,hogy nincsen az iskolában diákdiri-választás."

Káté András


"Az első évben megrendezett Jedlik-vetélkedő első helyezettje lett osztályunk csapata, tagja voltam én is.
A ballagáson egy zongora, egy mikrofon sok-sok gyermek, szülő, rokon. S ifjú ballagó diákként remegve kezdtem el énekelni egy dalt, melyet az itt töltött évek emlékére írtam. Elfeledve a tömeget magával ragadott a dallam, s az utolsó szótag után felnézve láttam, hogy a dal könnyeket csalt ki néhányak szeméből."

Kövesi Gergely


"A véneki táborozások, gitározás a tábortűznél"

Kovács Judit


"A felvételi elbeszélgetés Nagy Péter igazgató úrral."

Kleizer Olivér


"Szép emlék számomra, hogy eljuthattam Jedlik Ányos szülőfalujába, Szímőre a Jedlik-emlékév megnyitójára."

Kozma Szabolcs


"A gólyatábor nagyon jó, mert mielőtt megkezdenénk az iskolát, a diákok megismerhetik egymást, jó barátságokat köthetnek…
Nagyon jónak tartom, hogy a téli szünet előtti utolsó nap orgonahangversenyt hallgatunk közösen, amivel a karácsonyra emlékezünk…
Jó, hogy év közben nem adnak ki kis szüneteket, hanem 3-4 napos szüneteket…

Molnár Csaba

 

6. Mit üzensz a következő 100 év jedlikes diákjainak?

 

"Érjenek el minél jobb eredményt, és ne hagyják ki a Jedlik által felkínált lehetőségeket."

Varga Roland


"Mindig a kornak megfelelően kell dolgozni, lehetőleg a közösség érdekeit figyelembe véve. A mindenkori diákok által írt üzeneteket, tanácsokat pedig bárki találhat a padfirkák között vagy a régi épület ablakpárkányaiba, tégláiba vésve."

Pájer Boróka


"Öregbítsék az iskola hírnevét."

Reményi Attila


"Használják ki a lehetőségeket a különböző képesítések megszerzésére, és az Internet korlátlan lehetőségeire. Kívánom, legyenek olyan jó tanáraik, mint az osztályfőnököm, valamint az itt eltöltött időre szeretettel tudjanak visszaemlékezni."

Horváth Eszter


"Az emlék örök. A tudás örök. Ebből a kettőből szerezzenek sokat ebben az iskolában."

Marton Gábor


"Legyenek kitartók, legyenek életcéljaik."

Horváth Enikő


"Használják ki az internetet, szerezzenek nyelvvizsgát, OKJ-képesítéseket."

Varju Ildikó

 

Válogatta: Baksa Péter

 

 


 

A Jedlik Ányos Szakközépiskolába 1995-ben felvételiztem. Az iskola ebben az időben került a továbbtanulók érdeklődésének középpontjába, ezért úgy gondoltam, nekem is érdemes utánajárni, hogy milyen lehetőségek nyílnak, ha itt tanulok tovább. Szüleim és barátaim jó véleménnyel voltak a "Jedlikről". Tanáraim elsősorban gimnáziumba szerettek volna küldeni, de én gyakorlatias tanulásra vágytam, ezen kívül számítástechnikai érdeklődésem miatt sem hallgattam rájuk. A nyitott kapuk napján ellátogattam az iskolába, és amit ott láttam, az végképp meggyőzött…

Büszke vagyok arra, hogy jedlikes diák vagyok, mivel az iskolát mindenki elismeréssel és bizalommal említi. Ezt elsősorban elődeinknek köszönhetjük, tanároknak és diákoknak egyaránt. Remélem, hogy valamikor büszke lehetek arra is, hogy az utánunk következő nemzedék rólunk is ugyanezt mondja.

Úgy érzem, hogy a jövő most már csak rajtam múlik. Felvételt nyertem a Budapesti Műszaki Egyetemre tanulmányi eredményeim alapján, melyben meghatározó szerepet töltött be a kitűnő tanárom és az alapítványi tanfolyam segítségével megszerzett nyelvvizsgám. Az ötödéves technikusi képzésre is itt maradtam, a két felsőfokú és egy középfokú megszerezhető képesítés közül a középfokút elvégeztem, a másik kettő még folyamatban van. Úgy érzem, hogy ezek birtokában könnyebben találok munkát, akár egyetemi éveim alatt is.

Jedlik Ányos, a nagy tudós és feltaláló tudásvágya csillapíthatatlan volt. Mindig újra törekedett, mindig a járatlan ösvényt kereste. Azt hiszem, hogy ezzel a tulajdonságával tudok a leginkább azonosulni. Én is szívesen próbálok ki új dolgokat, új módszereket, még ha nekem balul üt ki egyik-másik, akkor is.

Sosem felejtem el az osztálytársaimmal és tanáraimmal eltöltött 5 év izgalmas pillanatait: a találkozást, a megismerést, a dolgozatok, vizsgák feszültségét, a bulik hangulatát, a kisebb-nagyobb balhékat, összetűzéseket, az osztályok közti barátságot, az iskolai és más kirándulások felszabadító érzését, a tanárok szigorát vagy éppen humorát és a talán örökre szétválasztó búcsút. Sosem felejtem el osztályfőnökömet, akit az osztály ballagáskor közös apává fogadott.

A következő 100 év jedlikes diákjainak üzenem: kívánom, hogy legalább annyi élményt szerezzetek itt, mint én. Használjátok ki a lehetőségeket, a több munka ne legyen probléma. Mindent érdemes megpróbálni, és amiből károd nem származhat, csakis előnyöd, az legyen számodra kötelező (pl.: pályázatok, nyelvvizsga). De mindemellett a 4-5 év nem hosszú idő, úgyhogy legyetek jók egymáshoz, fiatalok!

Pápai Flórián 2/14.A

 

Mai napig emlékszem 1996. február utolsó vasárnapjának estéjére: az általános iskolás sítáborból hazatérve az igazgató várta a csapat érkezését és engem a hírrel: felvettek a Jedlik Ányos Informatikai Szakközépiskolába, informatikai osztályba.

Első élményem, az augusztus végén rendezett gólyatábor, még négy év eltelte után is élénken él bennem: belépve a kapun a leendő 9.e osztály terméhez a falra ragasztott szürke nyilak mentén lehetett eljutni. Először eltévedtem, de pár perc keresgélés után megtaláltam új osztálytársaimat. Itt találkoztunk először osztályfőnökünkkel, Nusserné Schragner Edit tanárnővel is. A három nap játék és szórakozás után bizakodva néztem az elkövetkezendő négy év elé.

A mindennapokat izgalmassá, szórakoztatatóvá tették a beszélgetések, nevetések, és persze a veszekedések is. Nagyon örültem, hogy itt is minden évben szerveznek sítábort, és már rögtön jelentkeztem is az első évben. Rövidsége (3 nap) ellenére szívesen emlékszem vissza a síelés semmivel össze nem hasonlítható érzésére és az esti szórakozásokra. Nemcsak ez, hanem első itteni, 1997 májusában szervezett osztálykirándulásom is jól sikerült.

Első év végén elégedetten tekintettem vissza az elmúlt hónapokra.

A következő három évben már egy összeszokott közösség vett részt a tanévnyitó és tanévzáró ünnepségeken.

Az itteni szokásoknak megfelelően másodikban már kétnapos, harmadikban pedig háromnapos osztálykirándulásokat szerveztünk. Mind a másodikas balatoni, mind a harmadikas egri kirándulás emlékezetesre sikeredett. Negyedik osztályban ennek a sorozatnak a folytatására sajnos már nem kerülhetett sor. Eljött az érettségi és az egyetemi, főiskolai felvételi időszaka, s ezzel az évfolyamból azon kevesek számára, akik nem maradnak itt az ötödik évre, lezárul életüknek a Jedlikben töltött időszaka. Én is ezen kevesek közé tartozom, mivel a jövőben nem informatikával, hanem közgazdaságtannal szeretnék foglalkozni.

Jól emlékszem Kéri Lajos tanár úr második osztályban mondott szavaira: amíg az ember tanév közben úgy érzi, lassan telik az idő, addig az utolsó év végén visszatekintve úgy tűnik, minden nagyon gyorsan elmúlt.

Amikor azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy írjak egy rövid visszatekintést a Jedlik évkönyvbe, sokat gondolkoztam azon, hogyan is tudnám a legtalálóbban, a legtartalmasabban jellemezni középiskolámat. Erre a válasz június elsején, pedagógusnap alkalmából rendezett rádióbeszélgetés kapcsán jutott eszembe. Itt fogalmazták meg, hogy egy középiskola, legyen szó akár gimnáziumról, akár szakközépiskoláról, akkor működik jól, ha diákjainak nemcsak a lexikális tudást, hanem egy kicsit az életre való nevelést is biztosítja. Így a negyedik év végén, még ha egy kicsit elfogódott vagyok is, úgy érzem, a Jedlik ezen az úton járt. Hogy miért? Azért, mert át tudom érezni, és egyet tudok érteni osztályfőnököm ballagási búcsúzás alkalmából osztályunk előtt elmondott szavaival: Ez a négy év gyönyörű volt.

De ki és mivel is tette azzá? Elsősorban tanáraink, akik jóindulattal, szeretettel és megértéssel, de ha kellett, a mi érdekünkben keménységgel fordultak felénk. És persze mi magunk, maga az osztály közössége minden szép és kevésbé szép oldalával együtt, amelyek közül az idő múlásával egyre inkább az előbbiekre fogunk és fogok visszaemlékezni. És én éppen ezért szeretném mindannyiuknak, tanáraimnak és osztálytársaimnak ezt a négy gyönyörű évet megköszönni, reménykedve abban, hogy ők is ugyanolyan szívesen fognak életüknek erre a szakaszára visszaemlékezni, ahogyan én.

Győr, 2000. június

Vasvári Gábor

 

 


 

Kérdés: Mi a monoteizmus?
Válasz: Fegyveres arisztokrata, aki szemben áll a papsággal.

Kérdés: Ki volt a Gertrudis elleni összeesküvés vezetője?
Válasz: Retur bán.

Kérdés: Mi a humanizmus?
Válasz: Élethûen alkalmazták az emberi testet.

Részletek történelemdolgozatokból:

  • A három Henrik háborújában a két angol trónörökös egymással háborúzik.
  • I. Ferenc papírpénzt veret, és a világ így halad a tökélesedés felé.
  • Az 1945-ös első szabad választásokon Magyarországon kizárták a választójogból a svédeket.
  • Az araboknak volt egy könyvük, a Korál.
  • Széchenyi fejlesztette a közlekedést, mivel közlekedési miniszterelnök volt.
  • A 100 éves háború 1437-től 1453-ig tartott.
  • A polgárság az iparba is átforgatta a tökélyét.
  • Az egyiptomiak a holttestet kibalzsamozták, kiszedték a belső szerveket, majd habarcsot tettek a helyére.
  • Vasco de Gama olasz kisnemesnek született, spanyol utazó volt, ő járta először körbe hajóval a Földet, illetve nem, mert még útközben megették a kannibálok.
  • A reformátusok Luther követői, más néven evangélikusok.
  • A vikingek lovas nomádok, a bolgárok rokonai és őslakos nép volt.
  • Zrínyi Ilona először Rákóczi György, majd Thököly Imre férje!
  • Cirill egy iszlám vallású görög tudós volt.
  • Zrínyi Miklós katolikus származású főnemes.
  • Habsburg Rudolf, a kéjbetegségben szenvedő uralkodó….
  • A végváriak gyakran nem kaptak zsoldot, ezért lopni, paráználkodni voltak kénytelenek.
  • Az összes politikai elítélt amneztéziát kap.
  • A rend: az országban mind gazdaságilag, mind politikailag nyugodt volt a helyzet, és háborús szempontból béke volt.
  • A feszült helyzet a vasvári béke után akkor szakadt el, amikor Bocskait támadták, ő felkelésre szólította az országot, erre Esze Tamás és Kiss
  • Albert vállalkozott, ők felkérték Szapolyai János segítségével a Brezánban rejtőző Rákóczit.
  • A zsidók egyistenhívők - monoszacharidok.
Pócza Andrea és Somjai László gyûjtéséből

 

 

Hírek, információk

GÉPGYÁRTÁSTECHNOLÓGIAI TECHNIKUS

2017.05.24

Tisztelt Jelentkező!

Bővebben...

Érettségi utáni képzések (nappali tagoza…

2017.02.23

A Győri Műszaki SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Szakgimnáziuma...

Bővebben...

 

moodle
Jedlik Oktatási Portál

Következő események

A 2017-ban beiskolázásra kerülő tanulók
2021-BEN ÉRETTSÉGIZNEK,
2022-BAN SZAKMAI VÉGZETTSÉGET SZEREZNEK

Szükségük lesz-e reál- és humán műveltségre?
Szükségük lesz-e biztonságos továbbtanulási lehetőségre?
Szükségük lesz-e idegen nyelven beszélni?
Szükségük lesz-e használható szakmai ismeretre?
Kell-e majd szakmájukban korszerű eszközöket használni?

Ha a válaszuk IGEN -->
2017. november 21. Kedd
Olivér
A Nap kel 07:04-kor,
nyugszik 16:09-kor.
Holnap
Cecília
napja lesz.

A 2017/2018-OS TANÉVBEN
A GYŐRI MŰSZAKI SZAKKÉPZÉSI CENTRUM
INTÉZMÉNYEIBEN
INDÍTANI KÍVÁNT
INGYENES 
FELNŐTTOKTATÁSI
SZAKKÉPZÉSEK

Letöltés (.xlxs) -->

 

Kis- és középvállalkozások ügyvezetője I. és II.
képzésre a 2017/2018. tanévben

Bővebben-->

Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája

Letöltés (.pdf) -->

 

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.